Nobel-díj a kromoszómák védősipkáiért

a svéd Karolinska Intézet illetékes bizottsága Stockholmban kihirdette az idei év orvosi-élettani Nobel-díjazottját. A díjat a telomérák és a telomeráz enzim felfedezéséért és az ezekkel kapcsolatos úttörő kutatásokért Elizabeth H. Blackburn (University of California San Francisco), Carol W. Greider (Johns Hopkins School of Medicine Baltimore), Jack W. Szostak (Harvard Medical School) kapta megosztva.

A sejtek élettartamának egyik meghatározó tényezője a kromoszómák végein található speciális szakaszok, az ún. telomerák (másképpen telomerek) hossza. A telomerák szerepe az, hogy védjék a kromoszómák végeit az osztódások során. Hat bázispárnyi szakasz ismétlődéseiből épülnek fel, és körülbelül 25 000 bázispárnyi hosszúságú szekvenciák. A telomerák szintéziséért és fenntartásáért a telomeráz enzim felelős. Ennek aktivitása azonban a legtöbb sejtünkben olyan alacsony, hogy a telomerák minden osztódás alkalmával rövidülnek, mígnem annyira elfogynak, hogy nem tudják megakadályozni a kromoszómák összecsapzódását. A kromoszómák fúziója következtében a DNS-állomány sérülékennyé válik, a sejtosztódáskor feltöredezik, degradálódik, ami a sejt öregedéséhez és halálához vezet. A díjazottak fedezték fel, hogyan védik a telomera-szakaszok a kromoszómákat, illetve megtalálták a telomera-szakaszokat szintetizáló enzimet, a telomerázt.

Öregedés, klónok, őssejtek, rák

A telomer tehát olyan, mint egy védőkupak, amely folyamatosan kopik. A sejtek lehetséges osztódásainak száma a telomer hosszától függ. Éppen ezért a telomerák az egyik alapvető tényezőt jelentik az öregedés komplex folyamatában.

Kapcsolódó cikkek
Kapcsolódó cikkek

Leave a Reply